„„Ma délután iskolából hazafele tartó seregnyi tizenéves mellett utaztam a vonaton.
Sok-sok kis Pankotai Lilivel, akikből funkciótlanul dőlt a trágárság, egymást túllicitálva halmozták az egy mondatra jutó csúnya szavakat, melyeknek mondataikban valódi súlya, jelentése már nem volt, nem is lehetett, hisz elinflálta azt mennyiségük.
Sajnálom ezeket a gyerekeket, akik szomorú látleletei egy kornak, egy civilizáció haláltusájának, amelyben nincs már értéke az embernek, az emberségnek, a szépnek és a jónak, amelyik azt üzeni »minden lehetsz«, miközben kisemmiz, minden megtartó identitásától megfoszt egész generációkat.
Áldozatok ezek a gyerekek, akiket mai hitetlen, nihilista és önző felnőttek sokasága tett ilyenné.
Szégyene és fájdalmas kudarca ez szülőknek, tanároknak, az egész felnőtt társadalomnak.””
Címlap fotó: Pixabay
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
