Az 50 legjobb magyarországi gimnáziumba szinte kizárólag gazdag szülők gyerekei járnak
szerkeszto 
„Hogy mekkora jelentősége van a gimnáziumok életében a HVG 100 legjobb gimnáziumáról szóló rangsornak? Balla István, a HVG újságírója, a 2023-as toplista szerkesztője azt mondja, hogy volt olyan gimnázium, ahol a tanárok pezsgőt bontottak, amikor bekerültek az első 10-be. „Pedig nem győzzük hangsúlyozni az iskoláknak, hogy teljesen mindegy, ha néhány helyezéssel lejjebb vagy feljebb van az iskolájuk, a gimnáziumok mégis nemzeti tragédiaként élik meg, ha pár helyezést rontanak, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy a végzős évfolyamnak az adott évben éppen jobban vagy rosszabbul sikerült az érettségije.”
A listán, amit a HVG 2001 óta tesz közzé külön kiadványában, legtöbbször három budapesti gimnázium áll egymást váltva az első három helyen: a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium és az Eötvös József Gimnázium. A ma Magyarországon működő 891 gimnázium 50 legjobbikába, de a top 10-be biztosan öt-tízszeres túljelentkezéssel lehet bejutni, ami azt jelenti, hogy ezek az iskolák olyan szinten válogatják ki a gyerekeket, hogy Balla szerint „ott arra kell egy pedagógusnak felkészülnie, hogy olyan kérdéseket tesznek fel a diákok, amiket egyetemen szoktak kérdezni”.
A gimnáziumok HVG-s rangsora a matematika-, magyar- és történelemérettségi átlagaiból, a kompetenciamérési eredményekből, a nyelvi érettségiből és az egyetemi felvételi arányokból áll össze. „Ez egy lista. Nem azt mondjuk, hogy ez a jó iskolák listája; hogy ezek azok az iskolák, ahol minden gyerek jól érezné magát, vagy hogy ezek a leginnovatívabb iskolák. Mi csak annyit állítunk, hogy ezeknek a paramétereknek az alapján ezt a rangsort lehet felállítani. Egyébként ezek azok az adatok, amik rendelkezésre állnak, mert arról sajnos nincs adat, hogy hogy érzik magukat a gyerekek egy adott iskolában” – mondja Balla.
De a legjobb gimnáziumokba felvett diákoknak a kiemelkedő tanulmányi teljesítményen kívül van még egy közös tulajdonságuk: eredményeik erősen korrelálnak a szüleik vagyoni és iskolázottsági helyzetével, így valójában ezek az eredmények nemcsak a gyerekek szuperképességeiről, hanem szüleik társadalmi-gazdasági státuszáról is sokat elárulnak.
„Ha ide bekerülsz, akkor te már valaki leszel a társadalomban” – mondja Galambos Attila pedagógus, a módszertani képzéseket nyújtó Újpedagógia szervezet alapítója (a Qubiten megjelent cikkei itt olvashatók), aki számtalan olyan szülővel találkozott vagy konzultált, akiknek a központi felvételi élet-halál kérdés volt, és „ha a gyerek mégsem teljesített jól a felvételin, az óriási kudarcélmény volt az egész családnak”.
Épp ezért a HVG top 100-as rangsorát számos kritika érte az elmúlt évtizedben: a legfőbb kifogás vele szemben, hogy akaratlanul is belekergeti az iskolákat a rangsoreredmények hajszolásába, ami épp az ellenkezője annak, ami az oktatás társadalmi célja és a diákok érdeke lenne, nevezetesen, hogy minden gyerek hozzáférhessen a jó minőségi iskolákhoz. Emellett az ilyen rangsorok éppen azokat a társadalmi egyenlőtlenségeket és előítéleteket állandósítják, amelyek felszámolására az oktatási rendszernek törekednie kellene. Nem véletlen, hogy vannak helyek, ahol egyenesen tiltják a hasonló listák közzétételét: ide tartozik Svájc, Katalónia és Kenya, ahol attól félnek, hogy a listázás felerősítené az intézmények közötti versengést, a rangsorban elöl lévő iskolák pedig emiatt lefölöznék a legjobb képességekkel rendelkező, magas státuszú gyerekeket, ezzel elválasztva őket a többi diáktól.
„Minden évben dühös leszek, amikor ilyen listákat látok. Az velük a probléma, hogy egyáltalán nem reflektálnak arra, hogy mit jelent az, hogy jó iskola. A Facebookon látom a diplomás értelmiségi szülőket, amikor kijön a HVG-lista. Olyanokat írnak ki, hogy »Hajrá, Fazekas!«, mintha valami egyenlő esélyekkel vívott versenyben a Fazekas került ki volna győztesen. Kicsit olyan ez, mintha valaki az angol Eton [a világ egyik leghíresebb magániskolája, ahová 20 brit miniszterelnök járt] eredményeit egy valódi versenyen elért győzelmeként értékelnénk, és csodálkoznánk, hogy milyen jók az eredményei. Miközben arról semmit nem tudunk, hogy mennyit szoronganak a gyerekek ezekben az iskolákban, és az sem érdekel senkit, talán a szülőt sem, ha végre bekerült a gyerek a vágyott iskolába, hogy mennyire jó ott neki.”
Ez az indulat vezette Berényi Eszter oktatáskutatót, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatóját, hogy alternatív listát készítsen a gimnáziumokról. Szemben a HVG szempontjaival, ő a diákok társadalmi státusza alapján állította sorba az iskolákat: az első helyen az az iskola szerepel, ahová a legmagasabb státuszú gyerekek járnak, a lista további helyezettjeinél pedig a státuszindex folyamatosan csökken. Hogy honnan lehet tudni a gyerekek társadalmi helyzetéről? A kompetenciamérés idején a szülők is kapnak egy úgynevezett családi háttérkérdőívet, aminek kitöltése önkéntes alapon zajlik ugyan, de ha elég sokan adják le őket, az iskolák rendelkezésére állnak ezek a mutatók. Berényi arra volt kíváncsi, hogy mekkora az átfedés a HVG listája és az ő listája között.”
Címlap fotó: 444.hu
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
