Kós Zoltán 
Szubjektív objektív: Zelenszkij öt éve
„2024. május 21-én lejárt Volodimir Zelenszkij államfő hivatali ideje. Öt évvel ezelőtt, a választások második fordulójában a komikusból lett elnök 73 százalékos, rekordtámogatottság mellett foglalhatta el bársonyszékét. Az elmúlt hetekben rengeteg polémia vetődött fel annak kapcsán, hogy az elnöki kadencia lejárta után legitimnek tekinthető-e Zelenszkij. Miután hadiállapot idején választások nem tarthatók, így a háború végéig továbbra is ő látja el az államfői feladatokat.
Alkotmánybírósági kontrollt senki sem kért a kérdést illetően. Amíg ő marad az elnök, átfogó értékelésnek nincs sem értelme, sem létjogosultsága, arra azonban érdemes emlékeztetni, milyen választási ígéreteket fogalmazott meg a Kvartal-95 humorszínház akkori arca, s arra is, mi hangzott el a szájából szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt, amikor a parlament épületében letette hivatali esküjét.
Zelenszkij legfőbb választási ígérete az volt, hogy elődjével, Petro Porosenkóval ellentétben befejezi a donbászi háborút. Az Olimpiai Stadionban rendezett elnöki vitán térdre borulva jelentette ki: akár a kopasz ördöggel is hajlandó tárgyalni, csakhogy ne halljon meg több hős ukrán hazafi, az anyáknak ne kelljen több könnycseppet hullatni fiaik koporsója fölött. Ugyanezt az üzenetet tolmácsolta már a hivatalos beiktatási beszédében is, ahol legfontosabb és legelső feladatának azt nevezte, hogy véget érjenek a donbászi harcok. Bejelentését álló tapssal fogadta a Legfelső Tanács ülésterme. Ezután így folytatta: „Sokan felteszik nekem a kérdést, mire vagyok hajlandó, hogy elhallgassanak a fegyverek. Furcsa kérdés. És önök mire hajlandóak, hogy megkíméljék szeretteik életét? Biztosíthatom önöket, annak érdekében, hogy a hőseink ne haljanak meg, én kész vagyok mindenre. Ennek érdekében hajlandó vagyok felelősségteljes döntések meghozatalára, amik akár a népszerűségem elvesztésével is járhatnak. A béke érdekében akár az elnöki posztomat is hajlandó vagyok elveszteni, de területeinket nem veszíthetjük el soha. Ezt a háborút nem mi kezdtük el, de nekünk kell befejezni. A dialógus elkezdéséhez előbb az összes ukrajnai hadifogolynak vissza kell térnie. És a területeinknek is vissza kell térniük: a Krímnek és a Donbásznak is.”
Elnöki beiktatási beszédében Zelenszkij anyanyelvükön szólította meg az ország orosz ajkú lakosságát, őket is vissza kell szerezni, fogalmazott. Oroszul mondta, hogy ők nem idegenek, ők is a mieink, ők is ukránok. Ekkor Oleg Ljasko képviselő hangosan reklamált, hogy Zelenszkij oroszul szólalt meg, amire az államfő úgy reagált, hogy fejezzük be a megbélyegzést, a nyelvi alapon történő megosztottság szítását. Zelenszkij köszönetet mondott a hadsereg orosz nyelvű tagjainak is.
Az államfő öt évvel ezelőtt a béke megteremtése mellett más ígéreteket is megfogalmazott. Már akkor sokkolónak nevezte a kommunális szolgáltatások tarifáit, a nyugdíjak és munkabérek alacsony szintjét, kifogásolta a munkaerőpiac szűkösségét, az egészségügyi ellátórendszer alacsony színvonalát, a rossz utakat, az akkori kormány nem hatékony munkáját. Zelenszkij beiktatásakor javasolta a parlamenti képviselők mentelmi jogának elvételét, a törvénytelen meggazdagodás büntetését, s azonnal „lapátra tette” a titkosszolgálat főnökét, a főügyészt, a védelmi minisztert.
Befejezésül, komédiás múltjára célozva, azt mondta: „eddigi életemben mindent megtettem, hogy az ukránok nevessenek, ez volt a misszióm, az elkövetkező öt évben mindent megteszek, hogy ne sírjanak”. -”
Fotó: KISZó
Eredeti írás: Dunda György
About the Author
Nagy István 
