Három nap után mozdulatlanul feküdt a fák között – így talált rá az eltűnt bácsira az egri rendőr
Kós Zoltán 
Az eltűnt férfi három napot és éjszakát töltött odakint az erdőben, de szerdán délelőtt egészségesen bukkantak rá Forrás: Soltész Bálint
„Meglett
Rengetegen keresték kedden és szerdán a Bükkben eltűnt András bácsit. Az eltűnt férfit kereső csapatból elsőként Pelyhe Gábor pillantotta meg a bácsit, s elmondta, ilyen örömet, mint akkor, régen érzett.
Vasárnap indult el túrázni, és szerdán délelőtt találták meg azt az idős budapesti férfit, akiért sokan mozdultak meg Felsőtárkányban, hogy épségben megússza a váratlan kalandot. Mint megtudtuk, András bácsi egy barátjához érkezett Tiszafüredre, aztán, mivel ismerőse nem tartott vele, magában indult el túrázni az általa ismert környékre vasárnap. Autóval érkezett Felsőtárkányba, hogy a kedvelt egeresvölgyi környéket bejárja. Aztán már eltűnt férfiról szóltak róla a hírek.
A rendőrség és a társhatóságok, valamint rengeteg erdész és civil kedden kezdte el a keresést, éjszaka is folytatták a kutatást, amely végül szerdán délelőtt vezetett eredményre. Pelyhe Gábor rendőr alezredes, a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság ellenőrzési szolgálat vezetője pillantotta meg a férfit két kidőlt fa között.
Gyorsan megszervezték a csapatot, ami folyamatosan bővült
– A tevékenység irányítási központba érkezett bejelentés hétfőn éjjel, a reggeli koordinációs értekezleten az ügyeletes pedig jelentette, hogy megkezdték az eltűnt személy kutatását a Felsőtárkány körüli erdőkben. Mivel én ott lakom és a környéket gyakorta járom, a főkapitány úr megkérdezte, hogy milyen veszélyes helyek vannak arrafelé. Mivel a falu széléről indult el, és idős koránál fogva túl messze nem juthatott, így szikláról való leesés nem veszélyeztette. A kollégák azonnal megkezdték a bácsi keresését, felvettük a kapcsolatot az erdészettel, a speciális mentőszolgálattal, összeállt egy olyan csapat, aki már meg tudta kezdeni az idős személy keresését. A csoport folyamatosan bővült, folyamatosan újabb kollégák, speciális tudással rendelkező szakemberek, kutyás mentők, drónosok, a készenléti rendőrség erői is tudtak csatlakozni a kutatáshoz – idézte föl a nagyszabású akció kezdetét Pelyhe Gábor, aki kedden délután szállt be a keresésbe, pár óra otthoni alvás után pedig szerdán reggel öt óra után folytatta, de voltak, akik éjszaka is kint aludtak.
Külön megemlítette az Egererdő Zrt. felsőtárkányi és egri erdészetének munkatársait, akik nagy létszámmal és rengeteg technikával segítették a munkát. De felsőtárkányi és noszvaji polgárőrök, civilek, tájfutók is beszálltak a kutatásba. Mint mondta, régen volt utoljára ekkora keresőakció. Mivel az erdőben voltak sűrű részek is, így ez esetben nem működött, hogy láncba állnak egymástól tíz méterre. De a bácsi mozgásából sem következtettek erre, hogy ilyen helyen lehet. Kiejtették a meredek hegyoldalakat is, és elsősorban az általa is ismert sárga és piros kereszt útvonalra koncentráltak, ezek mellett szeretett volna feltehetőleg gombászni, hiszen kosár is volt nála. A helyet megerősítette szerda reggel a drónos keresés is, amellyel a telefonjára küldtek jeleket. Ezt az eszközt a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat speciális egysége hozta. Közben persze voltak az eltévedt túrázótól származó téves, vagy bizonytalan információk, de téves telefonos cellainformációk is, hiszen keresték Bükkzsérc és Noszvaj közelében is.
Aggódtak, amikor az eltűnt férfi már nem vette föl a telefont
Pelyhe Gábor elmondta, nehezítette a kutatást, hogy nem vasárnap, hanem hétfőn éjjel jelentették az eltűnést, de a nagy létszám, a rendelkezésre álló technika, valamint a szerencse elősegítette az eredményességet. Szerinte a technika nagyban segítette a kutatást, hiszen szerda reggel már két kilométerre le tudták szűkíteni azt a kört, ahol keresni kellett az eltűntet. Bizakodtak, de aggódtak is, mivel András bácsi fél liter vizet vitt magával és míg eleinte tudtak vele telefonon beszélni, aztán már nem fogadta a hívásokat.
Forrás: Tóth Balázs / Heol.hu
– A bácsi megtalálásakor egy kollégám, aki mellettem állt, körülbelül öt méterre ment el tőle, és a terepviszonyok miatt nem vette észre az ék alakban kidőlt fák között fekvő idős férfit. Mondtam a kollégáimnak, hogy én ilyen nagy örömöt nagyon régen éreztem, mikor megláttam. A másik nagy öröm volt a kis ijedtséget követően, hogy él. Alvó pozícióban volt, nem mozdult, de a kiabálás hatására kinyitotta a szemét és megmozdult. Ez olyan személyes öröm, siker volt mindenki számára, hogy mindenkinek kell, hogy része legyen az életében, hogy egy ilyen embert megment. Próbáltunk vele kapcsolatot teremteni, minimális vizet, illetve szőlőcukrot adtunk neki, s átvették a mentők, akiknek elmondta a nevét és az adatait. Láncba állva a meredek oldalon segítettünk a mentőknek lejutni. Nyolcvannégy-nyolcvanöt éves korban szeretne mindenki ilyen szellemi állapotban lenni három éjszakás természetben történő tartózkodást követően. Nagy túlélő a bácsi, úgy látom – mondta Pelyhe Gábor. Hozzátette, András bácsit végül az autójától légvonalban 800 méterre találták meg, nagyjából másfél kilométert tett meg gyalog.
Igazi túlélő a bácsi
– Rendszeres túrázó, bár az életkora az már 80 év fölötti, de a fizikuma segítette őt a túlélésben. Vize nem volt, és a környéken sem találhatott, viszont keveset mozgott, kevesebb energiát vesztett. Segítette a túlélését, hogy hosszú nadrágban és hosszú ujjú ingben indult túrázni, így a test kipárolgás miatti vízvesztesége is minimális volt – sorolta a túlélést segítő körülményeket az alezredes. Azért azt tanácsolta, mindenki több vízzel induljon el túrázni. Ezen kívül, ha valaki nem ismeri a területet, ne térjen le az ismert turistaútvonalról, valamint készüljön föl a kirándulás előtt.
– Bár mindenki arra hagyatkozik, a telefon nem mindenhol működik a Bükkben, tehát vigyen magával nyomtatott térképet. És ne kockáztasson, induljon el időben. Aki nem tudja, hogy pontosan merre van a település, ami környékén túrázik, pánikba eshet, rossz felé indul el, ronthatja a helyzetét. A települések általában patakok mellé települtek, tehát a Bükkből lefolyó vizek általában valamilyen településre befolynak, ezért völgybe, patakok folyási iránya felé kell menni és előbb-utóbb eljutunk olyan tanyához, településrészhez, ahol kaphatunk segítséget – magyarázta Pelyhe Gábor.
Szerinte a bácsinak szerencséje volt a telefonjával is, hiszen régi típusú, nyomógombos Nokiája több napig bírta a folyamatos hívogatást, kapcsolást. Ha okostelefonnal indult volna el, ezt a lehetőséget már nem tudták volna kihasználni.
Forrás: Soltész Bálint
Havonta tévednek el túrázók a hevesi erdőkben
Az alezredes szerint nagyon gyakori Heves vármegyében az eltévedés, hiszen a Mátra és a Bükk is népszerű a turisták körében, szinte havi rendszerességgel vannak kutatások, ha nem is ekkorák. Sajnos vannak, akik felelőtlenek, későn indulnak útnak, rájuk esteledik, tapasztalatlanok és el mernek indulni akár még felfestés nélküli turistautaknak, erdészeti utaknak is. Ennek az a vége, hogy nem találnak vissza a kiindulási pontjukhoz.
Pelyhe Gábor elmondta, korábban közrendvédelmi szakterületen dolgozott, az ehhez hasonló kutatások a szakterületéhez tartoznak, ezért, valamint a kapitányi felkérés miatt is kapcsolódott be a kutatásba. Szerinte az ilyen dolgok maradnak az emberben rendőrként is, erre tíz év múlva is emlékezni fog. Ő szakmai pályafutása során három nagy kutatásban vett részt, de ilyen nagy egyik sem volt.”
Fotó: heol.hu
Eredeti írás: TÓTH BALÁZS
