„A Balaton nagy halpusztulásai sem változtattak a süllő genetikai diverzitásán. A tó egyik legkedveltebb halfaját vizsgálták kutatók, a tanulmányuk a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.
A közelmúltban megjelent kutatás, amelyet a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói publikáltak, a süllő populáció genetikai vizsgálatával foglalkozott a Balatonban.
Egy 2022-es publikáció rávilágított, hogy a Balatonból származó szövetminták európai szinten is elkülönülő, genetikailag diverz képet mutatnak, azonban a Balatont önmagában ez idáig még nem vizsgálták ilyen szempontból.
– A genetikai vizsgálatokból kiderült, hogy az 1960-as és 70-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések, a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét – mondta el Bánó Bálint, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa.
Kiemelte: a mostani vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományai metapopulációs rendszert alkotnak, amelyben csak a Keszthelyi-medencében élő állomány mutat bizonyos mértékű elkülönülést. Hozzátette: a genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait, miszerint az állományon belül egy kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki.
Bánó Bálint kiemelte: a süllő az egyik legnépszerűbb balatoni halfaj, ugyanakkora kevesen tudják, hogy a legközelebbi rokona nem a Balatonban is megtalálható kősüllő, hanem a tengeri süllő (Sander marinus). Megjegyezte azt is, hogy a kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni süllőállomány hosszú távú fenntarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához. A tanulmány a Hydrobiologia folyóiratban jelent meg.”
Fotó: sonline.hu
Eredeti írás: GÓZ LILLA