Kós Zoltán 
Kommunista pártok találkozója Leverkusenben
A németországi Leverkusenben találkozott május 30-án több párt képviselője. A rendezvényen a Német Kommunista Párt (DKP) volt a házigazda. Jelen volt a Dán Kommunista Párt, a Francia Kommunista Újjászületés Pólus, a Magyar Munkáspárt, az Olasz Kommunista Párt, Lett Szocialista Párt, Spanyolország Népeinek Kommunista Pártja, Svájci Kommunista Párt képviselője és megfigyelőként a Portugál Kommunista Párt.
Patrik Köbele, a DKP elnöke adott tájékoztatást a német párt háborúellenes küzdelméről. A háború létező fenyegetés. Sok ember még nem érti ezt, de az infláció növekedése, a fegyverkezés, a sorköteles hadsereg felé tett lépések kijózanítják az embereket.
A pártok képviselői tájékoztatást adtak az országaik folyamatairól, a pártok helyzetéről. Nagy érdeklődés fogadta Thürmer Gyula tájékoztatását az áprilisi választások nyomán kialakult helyzetről.
A találkozó részvevői úgy döntöttek, hogy a következő ülésükre meghívják a Luxemburgi Kommunista Pártot és a Belarusz Kommunista Pártot.
A következő ülésre Koppenhágában kerül sor a Dán Kommunista Párt meghívására.
A pártjaink új együttműködési formákat keresnek az új kihívások megválaszolására – nyilatkozta Thürmer Gyula. 2023-ban Rómában került sor az első ilyen találkozóra, majd 2024-ben Budapesten folytattuk. Rendeztünk már találkozót Franciaországban és Svájcban is. Elértük, hogy a találkozók sajátos érintkezési pontot jelentsenek a kelet-európai és nyugat-európai pártok között.
A találkozón kötetlen véleménycsere van. Nem fogadunk el közös nyilatkozatokat. A találkozót a házi-gazda szervezi és fizeti, minden egyéb költség a részvevőket terheli. Ez a módszer olcsóbbá tette az ilyen találkozók megszervezését.
Időközben döntöttünk arról, hogy évente kétszer legyen ilyen találkozó. A részvevők köre is bővült, ami fontos jelenség.
Szolidaritás Kubával
A spanyol párt javaslatára közös állásfoglalásban fejezték ki a pártok szolidaritásukat Kubával, a Kubai Kommunista Párttal.
„Az amerikai imperializmus teljes kétségbeesésbe süllyedt, miközben megpróbálja fenntartani politikai, gazdasági és katonai hegemóniáját egy egyre inkább multipoláris világban. Éppen ezért minden rendelkezésére álló agresszív eszközt bevet, mind bombázások és támadások formájában, mind pedig a beavatkozás és invázió nyílt fenyegetéseivel.
A Nemzeti Védelmi Stratégia és a Biztonság című dokumentumokban – ha már eufemizmusokat használunk – Donald Trump kormánya, Marco Rubio tá-mogatásával, már írásba is foglalta azt az elképzelését, hogy az amerikai kontinenst használja központi magként, amelyet ellenőrizni és leigázni kell, hogy szembeszálljon társadalmi-történelmi hanyatlásával. És a kontinensen mindig Kuba fog kiemelkedni, mint a nagy antiimperialista és ellenállási példakép.
A történelem alakulásának kulcsfontosságú szakaszában vagyunk. A kommunistákra, pártjainkra hárul az az elkerülhetetlen feladat, hogy a kubai forradalom, annak törvényes kormánya, népe, valamint szocialista és internacionalista értékei mellett határozottan kiálljunk. Amikor az imperializmus célkeresztjébe Kubát és politikai vezetését veszi, meg kell kétszereznünk támogatásunkat a sziget iránt, amely 1959 óta olyan nagylelkű volt és marad a világ népei és munkásai iránt.
Konkrét, azonnali és a jelen lévő pártok között összehangolt cselekvési javaslatként felvetjük, hogy a lehető legrövidebb időn belül szervezzünk tüntetéseket Kubáért.”
About the Author
