Azonos kérdések, eltérő válaszok – rendhagyó interjú Azerbajdzsán és Örményország vezetőivel
szerkeszto 
„Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre nagyobb szerepet játszik a válság közvetítésében – az Oroszország által hagyott vákuumban (a hagyományosabb regionális hatalomközvetítő volt Oroszország, de most Ukrajnával van elfoglalva). A tárgyalások pedig a tartós béke reményével töltik el az embereket.
De a legutóbbi fejlemények a Lachin-folyosó körüli nézeteltérések és az állítások, miszerint Azerbajdzsán elzárja az egyetlen átjárót, amely Örményországot a Hegyi-Karabahban élő örményekkel köti össze, azt jelzik, hogy a békéhez vezető út hosszú lesz.
Felajánlottuk, hogy ugyanazokat a kérdéseket feltesszük Ilham Alijevnek, Azerbajdzsán elnökének és Nikol Pashinyannak, Örményország miniszterelnökének is, és lehetőséget adtunk nekik, hogy megszakítás és vita nélkül kifejthessék álláspontjukat. Az elképzelés az volt, hogy mindkét fél elmondhassa véleményét a konfliktusról és a béke esélyeiről.
Egyértelmű volt, hogy ki érzi magát győztesnek, amikor a múlt hét folyamán mindkét vezetővel találkoztam: Alijev mosolyogva és láthatóan nyugodtan érkezett a találkozóra, míg Pashinyan feszült, szinte dühös volt. Mindkettőjüknek sok mondanivalója volt arról, hogy miért kerültek ilyen lelkiállapotba.
Alijev azt mondta, hogy az Örményország elleni utolsó totális háború megnyerése „politikai élete küldetése” volt, és hogy most készen állnak arra, hogy a békéről beszéljenek. Míg Pashinyan ragaszkodott ahhoz, hogy az egymást követő tárgyalásokon elfogadott számos pontot Azerbajdzsán megsértette, és azt mondta: „senki sem ígérte, hogy könnyű lesz a béke elérése”.
Mindkét vezető egyetértett abban, hogy a nemzetközi közvetítés fontos és hasznos, de elismerték az egyes szereplők eltérő érdekeit, és azt, hogy a térségben a béke nem mindenkinek szolgálja ugyanazt a célt.
De az interjúk talán legérdekesebb aspektusai olyan dolgok voltak, amelyek nem szerepelnek a Global Conversation ezen epizódjában – azok a beszélgetések, amelyeket Azerbajdzsánba és Örményországba utazva folytattam mindkét oldalon.
A neheztelés és a fájdalom még mindig élénken él – és a földhöz való kötődés, amelyet a világnak ezen a részén éreznek, egyformán összeköti és megosztja őket.
Bármilyen diplomáciai testületeknek sikerül is tárgyalniuk egymással Európában, az Egyesült Államokban vagy akár Moszkvában, a békéhez vezető útnak magában kell foglalnia az embereket. És ez a munka generációkat vehet igénybe, de úgy tűnik, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy más valóságot teremtsünk Hegyi-Kharabah, Örményország és Azerbajdzsán – és az ott élő emberek – számára.
Anelise Borges interjúját az örmény miniszterelnökkel és az azeri elnökkel a videólejátszóra kattintva nézhetik meg.”
Címlap fotó: euronews
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
About the Author
Kós Zoltán 
